Nézőpont

Reakció

“Life is 10% what happens to you and 90% is how you react to it.”— Charles Swindoll”.png

 

Mindig emlékeztetem magam, hogy amit valóságnak hiszek az az én valóságom, ami nagyrészben eltér más emberek valóságától. Mindenkinek meg van a saját szemüvege, amely a múltbeli élményekből és tapasztalatokból tevődik össze és amin keresztül nézem és észlelem a világot.

Igyekszem az érzést feltárni, amely bennem keletkezik egy cselekvés vagy személy hatására. Amikor felismerem és meghatározom ezt utána tekintek a helyzetre tudván és tudatosítva, hogy mi az én valóságom, hogyan viszonyulok a helyzethez vagy személyhez és mi a realitás...

Mediátorként és Szervezeti konfliktus figyelőként a feleknek a másik fél valóságát mutatom meg, hogy lássák hogy milyen a másik érem oldala..

No Mean New Opportunity

Tegnap hazafelé jövet nagyon jót beszélgettem a LYF-t sofőrrel. 
Aki azt mondta,hogy minden a nézőponton múlik, igen tudtam én ezt, csak a sok nem válasz egy idő után megviselt, mire ő azt mondta.
Sweetheart be pozitive és gondolj a NO-ra mint NEW OPPORTUNITY-re.. 
Könnybe lábadt a szemem, mennyire igaza van, hiszen ha kapunk egy nemet, akkor tovább megyünk egy új lehetőség felé, ami újabb utat nyit meg számunkra.


ThankYou-2.jpg

Meghallgatni a másikat

Az elmúlt pár hónapban megfigyelést végeztem magamon. 
Megfigyeltem, hogy beszélgetés közben: 

1. Jelen tudok- e lenni ( nem a bevásárolólistán gondolkozom, vagy a holnapi feladataimon)

2. Be tudom-e fogadni a másik fél mondanivalóját

3. Ítélkezésmentesen tudom-e hallgatani a beszélőt

4. Figyelek a mási félre nem pedig a válaszomon gondolkozom

5.Elfogadom a másik véleményét és nem az én álláspontomról akarom meggyőzni

6. Nyitott maradok,nem az önigazolásomra törekszem

A legtöbb esetben valamelyik pont előfordult velem, az aktív figyelés és a másik meghallgatása a fenti pontok elkerülésével tudnak létrejönni. 
A mediáció alapja az aktív figyelés és meghallgatás, a folyamat során a mediátor feladata az említett pontok tudatos elkerülése.

Ti hogyan hallgatjátok meg a másik felet?

Félig üres vagy félig tele a poharad? 

Be kell, hogy valljam, az elmúlt 1 hétben úgy álltam a dolgokhoz, hogy a poharam félig üres. És mivel érdemeltem ki, hogy csak félig tele van nem pedig teljesen? Nem voltam megelégedve azzal amim van és amit elértem, pedig manapság sok minden történt velem. A hét elején rájöttem, hogy ez így nem jó! Megpróbáltam megfordítani a hozzáállásomat, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy nem egy üres poharam van, hanem már félig tele is van! A mediáció abba segít, hogy a félig üres poharat már félig telinek lássák a felek, azaz segíti a negatív mondtatokat pozitívvá fordítani.  Ha félig tele pohárral szeretnél. 

Mosonyi Diana 

Mosonyi Diana 

Miért nem terjedt még el Magyarországon a mediáció?

Egyrészt történelmi dologra vezetem vissza, amiről személyesen nem tehetünk, ezt kaptuk, ezt hordozzuk magunkkal. Azonban felismerni és kezelni tudjuk a helyzete, sőt erre van szükség. A történelmi hatás a hosszú fájdalmas kommunista korszak, amin túlvagyunk, ahol mindenki mindenkit elárult, senki senkiben nem bízhatott meg. Az emberek nem mertek semmit mondani, megosztani egymással, minden információt rejtegettek.  A szüleink ebben a szellemben nőttek fel, és a mi generációnk ennek a hatását érzi.  

            Szakdolgozatom kapcsán (projekt mediáció) 6 mélyinterjút készítettem projektmenedzserekkel, akik elmondták, hogy kizártnak tartják egy harmadik semleges fél bevonását a konfliktusok megoldásába.  A legtöbb esetben azt a választ kaptam, mert nem bízunk meg egy harmadik félben, nem látná át úgy a projektet, nem tudna  vagy kapna meg minden információt. 

  Több hónapos külföldön élés tapaszalata után megvilágosodtam, miért kaptam ezeket a válaszokat.  

Egyrészt, mert a mediáció alap elveinek, mint  az önkéntességnek a pártalanságnak és a titoktartásnak nincs otthon értéke. Fájdalmas kimondani vagy leírni, de otthon nincs hitelessége. Amikor azt mondjuk, hogy egy harmadik semleges fél segít megoldani a problémát, akkor az emberek nem értik a szó jelentését, és szkeptikusan állnak a harmadik félhez. “Ja persze független, mi...”  Az emberek nem hiszik el (ami a múlt kapcsán belénk ivódott bizalmatlanságból adódik) , hogy egy személy pártatlan és semleges tud lenni, hiszen úgyis mindenki tartozik valakihez, ismer valakit, aki tud valamit.  

Másik döbbenetes felismerés számomra a folyamat kapcsán történt. Szakképzett mediátor nem akar információt megtudni az esetről, csak annyit tud, amennyit a felek elmondanak. A közvetítő dolga nem az információgyűjtés és a Mi kérdések felvetése, hanem a  kommunikációs folyamat vezetése, irányítása  és támogatása, a felek egymás szemszögének megértése, és ezt nem a részletek felkutatásával teszi, hanem a különböző értékek megismerésével.  A Miért kérdésekkel tárja fel a felek érdekeit, és segít feltárni a felek számára alkalmas megoldási lehetőségeket.  Szerintem otthon ezt kell az emberek fejémbe tisztázni, és hangsúlyozni. Nem a tartalom a lényeg, hanem az érdekek megismerése. És igen is létezik pártaltanság és titoktartás!!