Beszámoló

 Az alábbi írás a kint töltött 4 hónap szakmai és személyes élményeim beszámolója. Az ösztöndíjat elnyerő értesítő emailt követően felgyorsultak az események. Nagy örömmel és lelkesedéssel vártam az utat, hiszen egy álmom valósult meg. Egyrészt régóta szerettem volna Amerikában kipróbálni magam, és egy rövid időre ott élni, másrészt tudtam, hogy mediációval szeretnék az életemben foglalkozni. Úgy gondolom e szakma mellett tudok elköteleződni.
2017 január 6-án érkeztem a Sunport repülőtérre, ahol Michelle Arthurt professzor asszony várt rám, és elvitt az új otthonomba.

1. Szakmai beszámoló

Szakmai fejlődésemre a felvett kurzusok és a mediációs tapasztalatok nagy hatást gyakoroltak. Felvett kurzusaim között szerepelt szervezeti viselkedés, tárgyalástechnika, kreatívvezetés, munkajog. Mivel a kurzusok gyakorlatorientáltak, így félévenként maximum 4 tantárgy végezhető el jó eredménnyel. Minden órára készülni kell, előre olvasni és/ vagy írásos dokumentumot készíteni. A tantárgyakról általánosságban elmondhatók, hogy a féléves minősítéshez figyelembe vették a részvételi aktivitást, hiányozások számát (max. 3 alkalommal) a házi feladatok elkészítését, és a záróvizsga megoldásának és prezentálásásának minőségét. Az utolsó feladatot minden esetben csoportba kellett megoldani, eredményét pedig többiek előtt prezentálni.

Tárgyalástechnika Michelle Arthur professzor asszony Az előadáson először a különböző konfliktuskezelési stílusokkal ismerkedtünk meg, erre építve tanultuk a különbözőtárgyalástechnikai típusokat. A Getting to Yes (Negotiating Agreement Without Giving in By Roger Fisher and William Ury 2 edition) könyv volt az egyik kötelező olvasmány, amivel az órán is sokat foglalkoztunk. Megtanultuk, hogyan kell felkészülni egy tárgyalásra, és hogy ez mennyire fontos szerepet tölt be a tárgyalás pozitív kimenetelében. Érintettük a csoportos tárgyalás nehézségeit, és a kultúrákból adódó különbségeket, amire egy tárgyaláson oda kell figyelni. Minden alkalommal szituációs feladatot is megoldottunk, amikor kipróbálhattuk magunkat és hasznosíthattuk a megtanultakat egy megadott helyzetben. Számomra a „nem válaszok” összegyűjtése volt a legizgalmasabb feladat. A félév során 2 csoportos prezentációban kellett részt venni, ahol minden résztvevő előadott. A záróvizsga keretein belül egy tárgyalást kellett lefolytatni egy másik kijelölt csapattal, majd azt prezentálni.

Szervezeti viselkedés Dr. Caroly Dang professzor asszony. Az órán a szervezeti hatékonysággal, effektív munkavégzéssel foglalkoztunk egyéni és csoportos szinten. A tananyag keretein belül szervezeti kultúrákkal ismerkedtünk meg. Egy-egy viselkedés hogyan hat a személyre, csoportra, és a munkahelyi környezetre. Hogyan lehet motiválni a munkavállalókat a jobb teljesítményre, és mi a hatékony munkahelyi viselkedés. Itt is csoportban kellett megoldani szituációkat az olvasottak és az órán hallottak alapján. Ahogyan említettem, minden óra gyakorlatorientált volt, így ez is, azonban itt a szituációs feladatokon túl úgynevezett podcast anyagok (podcast: sorozatszerű hang és videófelvétel közzététele az interneten) hallgatásával is kiegészültek a házi feladatok. Minden tantárgyra elmondható, de itt kifejezetten igaz, hogy a professzor nem ismételte meg a háziként feladott olvasmányt, inkább elmagyarázta és további információval egészítette ki.

Kreatívvezetés Kathryn Jacobson professzor asszony. Az órán a hogyan legyünk jó vezetők, mi a különbség a vezető és a manager közötti kérdésre kerestük a választ. Mindegyik órát nagyon szerettem és izgalmasnak találtam, de erre az órára úgy mentem, mint egy klubba, ahol a barátaimmal beszélgetek. Az órák észrevétlenül elrepültek, mintha 5 percesek lettek volna. Úgy tanultunk, hogy észre se vettük hiszen „csak” beszélgettünk. A professzor mindig mindenki véleményére kíváncsi volt. A tantárgy fő jellegzetessége az MLQ-teszt általunk és a kollégánk által történő kitöltése volt, amelynek köszönhetően egy reális képet kaptunk a meglévővezetői képességünkről, és a fejlesztendő területről. Az eredmény és annak kielemzése nagyon érdekes és hasznos volt.

Munkajog Amelia Nelson professzor asszony. Az órán az amerikai munkajogról esett szó. Számomra ez volt a legnehezebb tantárgy, hiszen nem tanultam jogot és rengeteg szakszó előfordult, azonban professzornak köszönhetően érdekes és könnyen befogadható tantárgy volt. Izgalmasnak találtam felfedezni a kinti jog és az itthoni jog közötti különbséget. A félév során eseteket elemeztünk és a témához releváns filmeket néztünk, amelyből összefoglalót készítettünk. A jog szerepe és betartása nagyon szigorú és pontos, így probléma esetén mindenki tudja, mi a szabály, törvény, amire hivatkozni lehet. A jog értéke és jelentősége nem csak papíron létezik. Nagyon figyelnek, hogy mindent betartsanak, hiszen a megszegése súlyos következményekkel járhat. Hihetetlen volt megtapasztalni azt az érzést, hogy nincsenek kiskapuk, le van írva feketén fehéren minden, amihez mindenki tartja magát.

Mediáció Anne Lightsey. Az oktatás 6 héten keresztül szombatonként történt, ami életre szóló élményt jelentett. Az oktató, profi mediátor és tanár is egyben, tudását professzionális szinten adta át. Az órák során nagy hangsúlyt kapott az aktív hallgatás, a szükségletek feltárása, és a folyamat lelassítása. Az utolsó pár alkalommal lehetőség nyílt gyakorolni a megszerzett tudást. Első alkalommal kiscsoportban gyakoroltuk az aktív hallgatást és az összegzést, ezt követően láttunk egy szituációt, végül pedig mediátorként próbálhattuk ki magunkat. A 40 órás elméleti képzést követően 35 órás gyakorlati tapasztalatot kellett megszerezni a következőbizonyítvány megszerzése érdekében. Bernalillo County Metropolitan Court - New Mexico Courts biztosította számomra a gyakorlati lehetőséget, amelynek az első lépése 3 eset megfigyelése volt, ezt követően lehetett jelentkezni co-mediációra. Minden ügy más volt, és más mediátorral dolgozhattam együtt, a résztvevőket nem zavarta, és beleegyeztek a megfigyelőrészvételébe. Részt vettem egy Reframing (átkeretezés) workshopon is, amely során elmélyíthettem a negatív mondanivaló pozitívba fordítását, a „zárt ajtók kinyitása” technikáját. Ezt akkor alkalmazzuk, amikor a felek készen állnak a továbblépésre. Betekintést nyerhettem az Ombuds iroda működésébe is, ami az egyetemi konfliktuskezeléssel foglalkozik.

2. Személyes benyomások, tapasztalatok

Ahogyan említettem, régi álmom vált valóra, amikor megtudtam, hogy megnyertem a pályázatot. Nagyon vártam a pillanatot, hogy kiérjek, és megismerjem az amerikai egyetemi életet és kultúrát. Rengeteg pozitív dolgot hallottam az előző ösztöndíjasoktól. Hosszú idő után én voltam az első, aki egyedül ment ki, amire mentálisan próbáltam felkészülni. Mivel a kulturális különbségek tényleg „kultúrsokként” érik az embert, így be kellett látnom, hogy mentális felkészülésem csak gyenge próbálkozás volt, hiszen erre nem lehet előre felkészülni. Mindenki nagyon kedves és segítőkész, hamar lehet ismerkedni és barátokat szerezni. Az emberek nyitottan állnak a másikhoz és előre megadják a bizalmat, nem kell azt kiharcolni. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a vásárlókra, akikre nagyon odafigyelnek. A legfontosabb, hogy a vásárlók jól érezzék magukat és elégedetten távozzanak a vásárlás után. Amíg nem tapasztaltam, nem is tudtam elképzelni, milyen lehet egy jó kiszolgálás, mit jelent a fogyasztói társadalom, és a megfelelő vevőszolgálat. Amerika tényleg a lehetőségek országa. Az éttermekben kedvesek a felszolgálók, segítőkészek, nem okoz problémát, ha valamit ki szeretnék cserélni, vagy változtatni. Az árak magukba foglalják az üdítők korlátlan utántöltését, az ételhez ingyen adnak szószt és mézet. Vendéglőkben megkérdezés nélkül ingyen egy pohár vizet kihoznak, és nem okoz problémát, nem keltik a rosszérzést az emberbe, ha ezenfelül más üdítőt nem rendel. Sosem lehet minden kérdésre felkészülni, annyi variáció és kombináció van egyetlen ételrendeléskor is. Ami nagyon tetszett, hogy minden egyszerűen van megoldva, semmi sincs túlbonyolítva. Pl. Magyarországra egy postaautomatából két perc alatt fel tudtam adni egy levelet. Mindent szó nélkül kicserélhető és visszaváltható, nem kell rosszul éreznem magamat, ha valami mégsem tetszik és ki szeretném cserélni.

Az emberek nagyon érdeklődők, főleg mikor meghallják a beszélő akcentusát, akkor még több kérdést tesznek fel, és kíváncsibbak. Honnan jöttem, mit csinálok itt, mik a terveim, szeretem-e a várost? Rengeteg ember kávézókban végzi irodai munkáját, sokan kötetlen munkaidőben dolgoznak, az idejüket maguk osztják be, és sokszor vannak egyedül, mert egyedül elmenni nem furcsa/ciki hanem hétköznapi dolog. Rengeteg jó kávézó van, nagyon finom chia latte teával, ami a kedvenc italom lett. A diákok sem otthon tanulnak, ők is inkább kávézóban.

Mindenki maga lehet, semmilyen konvenciónak nem kell megfelelni, vagy magára erőltetnie a társadalmilag elfogadott, vagy helyes viselkedést, öltözködést. Nagy hangsúlyt fektetnek és nagyon odafigyelnek az ítélkezésmentességre a sztereotípiák elkerülésére, hogy például az embereket ne a külső alapján ítéljék meg.

Az egyetem által szervezett programokra érdemes elmenni, sok új emberrel lehet megismerkedni, és jó helyekre eljutni. Rengeteg kirándulási lehetőség található a közelben, mint például a Sandia hegy, amit mindennap lát az ember a campusra sétálva. Kedvenc kirándulásoma Kasha-Katuwe Tent Rocks National Monument volt, amely autóval 1 órára található Albuquerque-től. Ez egy vulkáni robbanások által alakított vulkánikőzet-terület, amelynek rétegeit az időjárás és az eróziók alakították az évmilliók során. Sok helyen nincs belépő, ingyenesen látogathatók a természeti-, kirándulóhelyek. Hihetetlen természeti csodákat lehet látni, megismerni és felderíteni. Albuquerque-ben a naplemente mindig más, olyan csodálatos színek fordulnak elő, amivel azelőtt még sosem találkoztam. Az idő és a távolság definíciója átértékelődik az emberben, hiszen fél óra autózás után -10 fok különbség van, vagy pár óra autózás után más idősávba kerül az ember. A tömegközlekedés nem túl jó, nincsen megfelelően kialakítva, hiszen az emberek autóval járnak, nagyritkán biciklivel.

Új-Mexikóban lehetőség van az őslakos amerikai és a mexikói kultúrát is felfedezni. Számtalan mexikói étterem található a városban. Itt értettem meg, miért a spanyol a második legelterjedtebb nyelv. Megdöbbentő volt számomra olyan emberekkel találkozni, akik úgy élnek itt több éve, hogy nem beszélnek angolul. Mivel mindenki beszél spanyolul, így nincs szükségük és igényük megtanulni angolul. Mindenki érdeklődő más kultúra iránt, meg akarják ismerni és új dolgokat tanulni. Az emberek nyitottak és befogadók. Jó érzés volt ezt megtapasztalni és átélni.

A kinti tanulmányaimat hasznosnak tartom és szeretném itthon is kamatoztatni.
A tárgyalástechnikaórán elsajátított tudás nagy segítséget nyújt majd a munkavilágában. A mediáción megszerzett tudást pedig a saját praxisom során alkalmazni kívánom. Bízom benne és azon leszek, hogy a kint megszerzett tudást itthon elterjesszem és megosszam, akikkel csak tudom. A kinti tapasztalat még jobban megerősített, hogy mediációval szeretnék foglalkozni, a gyakorlati tapasztalat pedig önbizalmat adott. Reménykedem, hogy a magyarországi „mediációtársadalom” növekszik, és egyre elterjedtebb, egyre szélesebb körben használt módszer lesz a problémák megoldására.

Ez idő alatt nem csak szakmailag de emberileg is sokat fejlődtem. Nagyon sokat tanultam magamról, ami megerősített. Rengeteg új élménnyel és tapasztalattal lettem gazdagabb, amit ezúton is szeretnék megköszönni a Rézler Gyula Alapítványnak, hiszen ez az éltre szóló élmény nélkülük nem jöhetett volna létre.  

További cikkeim itt megtalálhatóak